A Nyugat-európai államok közül Luxemburg minden bizonnyal a turisták által kevésbé látogatott országok közé tartozik. A Benelux Államokba vagy a Rajna-vidékre szervezett körutak programtervében is rendszerint csak a főváros megtekintése szerepel. Miért is lenne értelme kéthetes buszos körutazást szervezni egy Nógrád megyényi országba? Ráadásul Luxemburgnak se tengere, se magashegysége, a táj olykor egészen hazainak, megszokottnak tűnik. Mégis úgy gondolom, hogy Luxemburg kulturális és természeti értékei sokkal figyelemreméltóbbak annál, hogy egy nap alatt letudjuk az egészet. A dimbes-dombos vidék pedig csodaszép erdőket és festői településeket rejt.

„Mir wëlle bleiwe wat mir sinn” – A függetlenség naplója

Luxemburg évszázados uralkodói tradícióval rendelkezik, nagyhercegségként azonban csak az 1815-ös, napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus óta létezik. És még ekkor is messze járt az önállóságtól: a holland fennhatóság alá tartozva fokozatosan vívta ki függetlenségét a 19. század során. A végeláthatatlan harcok mottójává az 1859-es, Luxemburg első nemzetközi vasútvonalának megnyitójára írt dal egyik sora vált: „Azok akarunk maradni, akik vagyunk”. Ezzel a jeligével a legkülönfélébb helyeken, épületeken és emlékműveken találkozhatunk.  A polgárháborúktól feldúlt, francia és porosz nagyhatalmak között őrlődő miniállam végül 1890-ben, az addigi uralkodóház kihalásával vált önállóvá.
A 20. század világégései Luxemburgot sem kímélték. Mindkét világháború alatt német erőtérbe került, a második alkalommal Hitler terjeszkedő politikája a Harmadik Birodalomba való beolvasztással fenyegette. Az ország mindig kulcsfontosságú szerepet játszott Franciaország megtámadásában. Luxemburgot nagy áldozatok árán amerikai segítséggel 1945 telére sikerült felszabadítani.
A háború után Luxemburg 1949-ben csatlakozott a NATO-hoz, ezzel tulajdonképpen elkötelezve magát az egykori szövetségesek oldalán. Kezdetektől fogva támogatott minden, az európai államokat egységbe foglaló politikai kezdeményezést, többek között az Európai Unió alapító tagja. Luxemburg exminiszterelnöke, Jean Claude Juncker pedig jelenleg az Európai Bizottság elnöke.

Qui? Ja? Jo? – Nyelvi olvasztótégely

Luxemburgnak három hivatalos nyelve van: német, francia és luxemburgi. A soknyelvűséget indokolja, hogy Luxemburg munkavállalóinak 71%-át külföldiek teszik ki, elsősorban portugálok, franciák és németek. Emiatt a közigazgatás, írott sajtó és a munkahely nyelve változó, az oktatás azonban németül és franciául zajlik. Gyakorlatilag ugyanakkor mindenki tud angolul, szóval nem fognak eladni. A tömegközlekedésben, éttermekben és a mindennapokban egyértelműen a francia dominál, mely egyben a törvényalkotás nyelve is.
Német feliratokkal csak ritkán találkoztam, helyette annál több luxemburgival. A luxemburgit tulajdonképpen a német egyik nyelvjárásának is tekinthetnénk, de államnyelvi volta miatt önállónak ismerik el. A napóleoni uralom óta jelenlévő francia hatás elsősorban a szókincset érintette, de az é hang jelenléte is erre utal. A luxemburgi elsősorban szóbeli formában létezik, televíziós csatornák és rádióállomások nyelve. Az anyanyelvként beszélők száma azonban nagyon csekély, és csak általános iskolában tanulják. A luxemburginak fontos identitásképző szerepe van, mégsem törekszik hegemóniára.

Couchsurfinggel a világ körül

Luxemburgban két dolog igazán drága: lakni és enni-inni. Hogy pár napot eltölthettem itt, annak köszönhető, hogy a még hostel esetén is több tízezer forintos kiadással járó szállásköltséget meg tudtam spórolni. És mindez nem valósulhatott volna meg, ha nincs Raquel, aki megossza velem kollégiumi szobáját. És persze nincs egy olyan hasznos és pénztárcakímélő kezdeményezés, mint a Couchsurfing.
Elsősorban anyagi megfontolásból választottam ezt a lehetőséget. Visszagondolva azonban sokkal többet jelentett: nemcsak egy országot fedezhetsz fel, hanem új embereket is megismersz. A Couchsurfing filozófiája szerint a hátizsákos utazó anyagi ellenszolgáltatás nélkül szállhat meg egy helyinél, akivel adott esetben kirándulni és bulizni is lehet. Raquellel sok időt töltöttünk együtt: főleg kirándultunk, és közben sokat beszélgettünk. Hálámat egy bundáskenyeres „villásreggelivel” fejeztem ki, na és persze egy örökérvényű meghívóval Budapestre.
Hozzáteszem, a Couchsurfinghez mázli is kell. Luxemburgban több mint 6000 szállásadó van, nehezen találtam meg az "igazit". A luxemburgi csoportba kitett hirdetésemre csak másfél hét múlva érkeztek válaszok, és hosszú levelezésbe telt, mire a Raquellel való megállapodás létrejött. Az a tapasztalatom, hogy inkább megéri személyre keresni, mint feladni egy hirdetést a nyilvános csoportba, mert nem sokan nézik. A szállásadó keresését ajánlott időben elkezdeni, nehogy hoppon maradjunk.
A Couchsurfing nemcsak az utazó számára jelent kihívást, hanem a vendéglátónak is nagy vállalás. Ugyanakkor a Couchsurfing közössége általában nyitott, barátságos és utazni szerető emberekből áll, így a rossz választásra nem látok nagy esélyt. Minden kockázat ellenére azt mondom, hogy próbáljátok ki egyszer!

Barangolás keresztül-kasul

A pénztárcánktól és kedvünktől függően Luxemburgban pár napot vagy több hetet is eltölthetünk. Ugyebár én csak pár nap erejéig jártam ott, de ennyi idő alatt rájöttem, hogy az ország felfedezésére az a legmegfelelőbb, ha bringát bérelünk, és kempingezünk. Erre a települések közötti viszonylag rövid távolságok, a vidéken kiépített kerékpárutak és a kiterjedt kempinghálózat teszi alkalmassá.
Egy átlagos luxemburgi utcakép, legyen az falu vagy város, eltér a hazaitól. Az épületek általában pasztellszínűek szürkés tetővel. A templomok kőből épültek, és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok középkorból származó emléket (szobrot, oltárt) őriznek. Luxemburgban hibátlan kompozíciót alkot hagyományos és modern, és ez rendezettséget és harmóniát sugall. Az utóbbi tekintetében páratlan megoldásokkal találkoztam: ezidáig fogalmam sem volt arról, hogy a modern is tud esztétikusan kinézni.
A rendelkezésre álló rövid idő alatt elsősorban a Tripadvisor által javasolt helyekre igyekeztem eljutni. Az első napom a főváros, Luxembourg meglátogatásával telt el. Még soha nem jártam olyan városban, amelynek ilyen gyönyörű lett volna a fekvése. Luxembourg kicsi, de számos helyről csodaszép kilátás nyílik a városra. Egyetemista mércével nagyon is puccosnak tűnő pubokban ücsörögnek az öltönyös üzletemberek. Talán felesleges megjegyeznem, mennyire drága az élet, de egy meg nem erősített forrás szerint a dohány és az alkohol még így is olcsóbb, mint Franciaországban. Kissé gyorstalpalva a város felfedezésére két óra bőven elég, persze aki az életérzést keresi, annak érdemes több időt rászánnia. A legerősebb benyomást az emberek sokfélesége tette rám, ehhez fogható multikulturális közeggel még nem találkoztam.
A második nap Vianden és Clervaux voltak soron. Az Ardennek lankáin fekvő városkák a luxemburgiak körében is kedvelt kirándulócélpontok. Vianden utcáin figyelmesen járva tetten érhetőek a középkor mementói: a Szent Miklós-templom, a várost övező bástyafal maradványai, nem beszélve a viandeni várról, amely Európa egyik legrégebbi, épségben fennmaradt középkori vára. Mivel nem olvasgattam előzetesen semmit, nagy meglepetésemre szolgált, amikor a folyóparton rátaláltam Victor Hugo házára, ami diákigazolvány felmutatásával ingyen látogatható. Az író élete során többször is megfordult Luxemburgban, az 1871-es párizsi kommün ideje alatt pedig átmenetileg ebben a városban telepedett le. Sajnos a múzeum az író személyes dolgai közül nem sokat őriz, a kiállítás végére viszont Victor Hugo húsvér emberré volt számomra, és már nemcsak a francia romantika egyik kiválóságát láttam benne. Viadenből busszal utaztam Clervaux-ba, amely korántsem annyira látványos, de a vár és az apátság miatt megéri itt is eltölteni kis időt. A második világháború alatt Clervaux az ardenneki offenzíva egyik legvéresebb színhelye volt, ahol 1944 decemberében amerikaiak és németek csaptak össze. Az ütközetnek egy várban rendezett kiállítás, és az a tank állít emléket, ami a szóbeszéd szerint a harc vége óta ugyanazon a helyen áll.

• 
• 
• 
• 

A harmadik napon elutaztunk Raquellel a Mullerthal-völgybe, amit Luxemburg „kis Svájcaként” szokás emlegetni. Egyes részeit a pilisi Dera-szurdokhoz, más részeit pedig a Cseh Paradicsom óriássziklás részeihez tudnám hasonlítani. A 7 km-es túrát másfél óra alatt tettük meg, nem igazán siettük el. Kanyargós, szűk ösvényen keresztül vezetett az utunk, de nem volt nehéz a terep - minden korosztálynak bátran ajánlom.  A túrát Berdorfban kezdtük és a német határ mellett közvetlenül, Echternachban fejeztük be. Az echternachi apátságot angol szerzetesek 698-ban alapították, ezzel Luxemburg rangidős települése. A város határában található Echternach legrégebbi emléke, egy Római Birodalom ideje alatt épült villa, de már az óbudai Acquincumnál is rosszabb állapotban van.

Tudnivalók az utazásról

Luxemburg, a kontinens egyik legdrágább országa, ugyanakkor meglepően nagyvonalú a tömegközlekedés tekintetében. A szolgáltatás színvonala a másodosztályon is elsőosztályú, épphogy csak Wi-Fi hiányzik. Ráadásul meglepően olcsó: másodosztályon 2 euró a kétórás, 4 euró a napijegy. Az utóbbi különösen turistabarát, ugyanis másnap hajnali négy óráig korlátlanul utazhatunk az ország összes belföldi járatán, mindössze egy BKK napijegy áráért. A luxemburgi menetrendekért lásd: http://www.cfl.lu/en/home
Luxemburgot egyébként egy németországi, belgiumi vagy franciaországi kirándulás, nyaralás során ajánlom meglátogatni. Mindhárom országból rendszeresen indulnak vonatjáratok ide. Ha Németországból szeretnéd megközelíteni, érdemes a Deutsche Bahn (www.db.de) ajánlatait figyelned, mert korai foglalás esetén 20 euróért is eljuthatsz ide, amennyiben Kölnből vagy környékéről utazol. Érdemes ezenkívül figyelni a FlixBus járatait, mert tapasztalatom szerint még mindig ez a legolcsóbb megoldás, ha nem akarjuk egy ismeretlen blablacar-os sofőrre bízni magunkat. A busztársaság Pozsonyból és Bécsből indít közvetlen járatokat, Luxemburgból pedig Spanyolországba és Portugáliába is továbbutazhatunk.

 A bejegyzés első képének forrása: Google